12. nap szerda

Ma nagyon jó napunk volt a suliban, egy spanyol filmet néztünk meg és arról beszélgettünk. A film címe A faun labirintusa, amely a második világháború idején spanyolországban játszódik, Egy kislányról szól, akinek az apukája meghalt és az anyukája egy fasiszta tiszttől vár gyereket. Egy labirintust talál és három feladatot kell végrehajtania, hogy segítsen a faunnak. Közben kint folyik a háború a fasiszták és az erdőben lakó ellenállók között, a képek és események sokszor fedik egymást. Nagyon érdekes, elgondolkodtató film volt. Nagyon szép a zenéje is.
Délután stand, de csak rövid ideig, mert beterveztem, hogy elmegyek egy muzeumba, amelyben a Les Fogueres de San Joan ünnep történetét, képeit. bábuit mutatják be. Ezt az ünnepet Alicantéban tartják, az örömtüzek ünnepe. Az ünnep június 21-én kezdődik, amikor  az utcák papírkarton figurákkal lesznek tele, amelyek híres vagy ismert embereket ábrázolnak viccesen, szatírikusan. Az utcákon özönlik a nép, zenélnek, táncolnak és nagyokat nevetnek a bábukon. De emellet készítenek figurákat kerámiából illetve valamilyen időtálló anyagból (ezt nem tudom), ezek viszont versenyeznek. Június 24-én az év legrövidebb éjszakáján aztán örömtüzeket gyújtanak és elégetik a bábukat. Az ünnep tovább tart 29-ig ekkor választják meg Alicanta szépét, aki mindig népviseletben jelenik meg a közönség előtt- végignéztem az elmúlt 70 év szépeit, mindegyik tipikus spanyol szépség- majd kihirdetik a figurák versenyének eredményét is. Ezek nem egyszerű figurák, hanem hatalmas kompozíciók, gyünyörű képeket láttam róluk. Lehet hogy visszamegyek és a kiállított darabokról készítek fotókat.

14. nap csütörtök

Az órán dalt hallgattunk, szövegpótlás volt a feladat, majd az elmúlt század eseményeiről beszélgettünk (múlt idő, nyelvtan). Utána az önéletrajzunkat kellett elkészíteni, képzeljétek Kanadában sem a nemet, nemzetiséget nem lehet beleírni és képet sem szabad kérni a jelentkezőtől (diszkrimináció elkerülése!). Délután elmentem a mercadonába és bevásároltam, mert 4 nap ünnep, ki tudja hogyan lesznek nyitva az üzletek. Vettem gyümölcsöt, sok vizet, olajbogyót és kis csokikákat estére. Pihi után irány az egyetem busszal, azt még nem láttam. Kint a város szélén, hatalmas parkok között állnak az épületek, a parkokat leszámítva olyan mint itthon, nem különb egyik sem. Természetesen meglátogattam a gazdasági fakultás épületét, műszaki itt nem volt.Már megint későn értem haza, így lemaradtam a táncról, de annyi minden van, amit meg kell néznem és kevés az idő!!
A vacsorákról azért nem írok, mert azóta semmi különös, váltakoznak a tortillák, paellát is ettünk új fajtát. Az egyik este gulyás volt, mondta is Mabel, hogy tett bele egy kis paprikát (kiskanál), amit vittem neki, de hát ez a mennyiség nem látszott rajta.

15. nap péntek

FIESTA, ami azt jelenti, hogy nincs suli, én pedig elindulok Murciába vonattal. Itt a vonatok sokkal tisztábbak, gyorsabbak és kényelmesebbek, mint otthon. A pályaudvar is egy kulturált hely, ahol nem a szemetet és a rosszarcú embereket kerülgeted. Az automatánál megvettem a jegyemet 7,15 Euró, másfél órás utazás után megérkeztem a városba. Ez egy egyetemi város, délnyugatra Alicantétól, bentebb a tengertől. Iszonyatos hőség volt kb. 35 fok, azt hittem az agyam is felforr, amikor kiléptem a vonatból. Rövid keresgélés után megtaláltam az utat, amely a főtérre visz, olvastam, hogy gyönyörű a polgármesteri hivatal épülete. Onnan már nem volt nehéz megtalálni az a városrész, ahol a szebbnél szebb épületek állnak. A melegre való tekintettel a sétámat (fiúk figyeljetek!) egy pohár sör elfogyasztása után kezdtem. Leültem a térre, néztem a katedrálist, hallgattam egy harmonikás játékát és azt gondoltam, hogy rendben van a világ körülöttem. Olyan nagyon jó érzés fogott el....Sétálgattam az utcákon több órán keresztül, rengeteg fotót is csináltam (a következő bejegyzéshez teszek majd fel belőlük), majd 5 óra után felültem a vonatra visszafelé. Semmit nem láttam az útból, mert kb. két pillanat múlva már aludtam is és csak az út végére ébredtem fel.

16. nap szombat

Felhúztam az órámat háromnegyed hatra, de már fél öttől néztem az időt, hogy felébredjek időben. A vonat hét óra előtt indult, de ez a RENFE-nél (spanyol szupervasút) azt jelenti, hogy legalább negyedórával előbb ott kell lenned, a csomagokat átvilágítják, a jegyeket még a beengedő kapunál elveszik. Olyan nincs, hogy valaki elkisérjen a vonatig és elintegessen. Csak az mehet a vonathoz, aki utazik. Gondolom emlékeztek 2004-ben az Atocha pályaudvaron történt robbantásra, ez ennek a következménye. A vonat ismét kényelmes és kellemes volt, fél kilencre Valenciában voltam, a régió fővárosában, lakosainak száma 750 ezer, hatalmas kiterjedésű város a tenger partján. Üzenem a Kertész Eszternek, hogy jól választott, különleges, mozgalmas, látványos. Természetesen ismét gyalog indultam felfedezni, először az óvárost, még csak ébredeztek az emberek, gyenge volt a forgalom, volt olyan utca, ahol senki sem járt, emlékezetes pillanatok voltak. Voltam a Mercado Centrálba, igazi piaci hangulat, csak kicsit más , mint itthon. Rengeteg tengeri herkentyű, sonkák hosszú sorai és természetesen hatalmas kínálat paella főző serpenyőkből is. Ezek után buszra szálltam, mert a város hatalmas és irány a művészetek és tudományok városrészébe. Hát a lélegzetem is elállt, ilyet én még nem láttam élőben, ilyen formájú, modern épületeket. Ezt meg kell nézni, de majd teszek fel egy képet róla. Végig sétáltam az egészen, a legvégén van az Oceanográfico épülete, területe, amely Európában a legnagyobb, 45 ezer élőlény, óriási akváriumok, akvárium alagutak, delfinárium és még sok látnivaló. Egy órás sorállás után bejutottam és kb. 4 órát sétáltam itt. Amikor a vonatra felszálltam este 7 órakor, már a lábamat sem éreztem, de egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Este nem kellett altatni, egy Tudorok rész után már aludtam is.

16.nap vasárnap

Fél tízig aludtam, majd irány a strand, ma pihenő van. A két új lány, akik a múlt héten jöttek, csatlakoztak hozzám a playa-n így ma nem voltam egyedül, beszélgettünk, napoztunk, majd délután felsétáltunk a vár alatti parkba, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.
Hát ennyi volt a hét, teszek fel képeket, hogy lássátok ti is, amit én. Különben még mindig 30 fok van és esténként pedig 25 fok. Így nem nehéz ezt kibírni. Már csak egy hét, és szombaton délben jön az István gépe, már nagyon várom!