1. nap hétfő
Reggel teljes meglepetésemre, háromnegyed 8-kor, még csak világosodott, mármint amit meg tudtam állapitani, ha kimentem a nappaliban, mert ugye az én szobámban teljes volt a sötétség. Megreggeliztem a lányokkal (müzli, piritós lekvárral, narancslé) és irány az iskola, ami 15 perces sétára van a lakásunktól. Az iskola kicsi, talán 5-6 tanár tanit benne, de szimpatikus volt már első látásra is. 9-kor minden üdvözlés és bemutatkozás nélkül el kezdtük irni a tesztet, voltak akik már néhány hete itt tanultak, ők is irtak. Először 15 kérdést szóban tettek fel, arra kellett a megfelelő választ bekarikázni, majd 85 kérdést irásban adtak fel, kb másfél óráig irtuk, utána szünet. Az enyém 59 pontos lett, ennek megfelelő csoportba kerültem. Van egy dán, egy svéd, egy svájci lány és egy kanadai fiú rajtam kivül. A tanárnőnk Laura, egy fiatal filozófia-nyelv tanár 27 éves. Hihetetlenül jó fej, rengeteget beszélgetünk a spanyol szokásokról, az életükről, de sokat kérdez tőlünk is, úgyhogy szép lassan nemcsak az itteni életet fogjuk jobban ismerni, hanem a többi ország szokásait is. Beszélgetünk ünnepekről, üdvözlésekről, munkáról és mindenről. Sokszinű a világ! Például a svédeknél érettségi előtt egy évig felkészülnek a számukra legfontosabb tárgyakból, két lány a lakásunkból épp ezért tanul most itt, egy hónapot spanyolul. De a köszöntések is milyen különbözőek, a dánok csak a családon belül- és ott sem mindenki- adnak puszit egymásnak üdvüzléskor, kevés e testi kontaktus, szemben a spanyolokkal. Mi nagyon jó helyen állunk a mezőnyben, nyitottság és közvetlenség terén.
Az iskola után irány haza, de majdnem csónakot kellett bérelni, mert zuhogott, ömlött az eső. A szobámban próbáltam valami értelmes dolgot csinálni, olvasni vagy zenét hallgatni, de igazából semmi sem ment, hisz a konyhában a család élte az életét, amit én teljes mértékig szintén megéltem. Este irány Paula tánciskolája, megbeszélés. Lesz salsa, flamenco és orientális tánc (marokkói hastánc). Mindegyik érdekel): Vacsora: saláta, csirke, burgonyapüré, mintha otthon lennék. Házigazdám kifejtette, hogy az argentinok nem szeretik a halat, ezért az nem lesz, nesze neked fogyókúra! Este szobában filmet néztem és egy kicsit keseregtem a szállásom miatt.
2. nap kedd
Még mindig zuhog az eső, de mi megyünk a suliba. A házban lakik a dán lány is, Kriszti, a csoporttársam 19 éves, együtt megyünk minden nap és kézzel-lábbal beszélgetünk egész úton. Gondolhatjátok, hogyan néznek ránk a spanyolok az utcán! Az óra ismét szuper volt, reggel 9-től fél 2-ig vagyunk, közte egy félórás szünet. Hazafelé betértem az El Corte Inglés nevezetű nagyáruházba (ez itt a legnagyobb szám, minden nagyvárosban van, ez a spanyolok áruházlánca) minden van itt, méregdrága áron, viszont a könyv, lemez kinálata fenomenális. Otthon ismét vendégsereg fogadott, hatalmas hangzavarral tárgyalták meg a nap esemémyeit. Sajnos az esti táncórám az eső miatt elmaradt, (nem tudott átjönni az egyik helyről a tanár) igy szomorúan baktattam haza, térdig elázva. Vacsora: argentin valami, kis cserépedényben alul ragu zöldséggel, ez beteritve burgonyapürével és ezt sütik egybe, rövid ideig. Mindenki kapott egy ilyen kis edénykét. A legnehezebb azt megszokni, hogy ezek a lakomák kb. fél tizkor kezdődnek, de legkésőbb éjfél-fél egykor menni kell aludni, különben nem tudunk felkelni másnap. Vacsora után a szobámban azon tünődtem, hogyan tudnám megoldani a szállás helyzetemet, annyira zavart, hogy nincs fény, de kajaszag az van és állandóan a háziakat hallom beszélgetni. Nem tudom egy pillanatra sem kizárni a külvilágot, és még elmenni sem tudok, hisz állandóan esik az eső.
3. nap szerda
Reggel döntöttem! Beszélek Mabellel és elmondom neki, mennyire zavar ez a helyzet, talán nem lesz kellemetlenebb a helyzet. Fél órán belül új szobám lett, nem nagyobb, de világos, az udvarra néz és csendes. Madarat lehetett volna fogatni velem. A nap kisütött és csak délután kettőtől volt óránk. Irány a tengerpart, csak ücsörögtem és néztem a hullámokat. Mindent más szemmel láttam. Olyan szép ez a város, amikor nem esik az eső!! Gyönyörű parkja van, amiben hatalmas fikusz fák vannak, szökőkutak és rengeteg virág. Azóta rengeteget megyek, állandóan járom az utcákat tereket, hogy mindent felfedezzek.
Elkezdődött a tánc is, salsa. Kicsit más, mint ahogy itthon tanultuk, sokkal jobb, több élet, érzelem van benne.Fél tiz körül értem haza, de az utcákon még emberek, akkor zárnak a boltok, pedig már szeptember vége van. Az idő még mindig nagyon kellemes 22-24 fok. Vacsora: argentin zöldséges hús, egy fazékba beletesznek sertés és csirkehúst, zöldségeket:sárgarépa, fehérrépa, paprika, burgonya, cukkini, sütőtök és kukorica (csöves), ezt főzik lassú tűzön két órát, a végén egy kis olivaolajat öntenek rá. A levet külön ettük levesnek a cukkini darabokkal. Másodiknak a lé nélküli húst zöldségekkel, muy rico volt):
Este a saját, nyugodt szobámban a Mario Puzo: Mamma Lucia könyvvel, hát elmondhatatlan! Minden, ahogy elképzeltem!
4. nap csütörtök
Reggel 9-től óra, azt játszottuk, hogy az egyik csoport kapott egy képet egy betörőről, mi pedig egy vakrajzot egy emberről. Ők leirták, hogy milyen az ember, mi pedig rajzoltuk. Rengeteget nevettünk és sok új szót tanultunk, ami ugye hasznos mindenkinek. Beszélgettünk a televiziózás és rádiózás szokásairól, természetesen minden ország szóba jött.Majd egy igen kellemes spanyol dalt hallgattunk és a szövegét értelmeztük. Szóval jó volt az egész! Délután végre a tengerben úsztam a nagy hullámokban, tele volt a strand, de főként külföldiekkel, a spanyolok ilyen időben már nem fürdenek, néhágy öreg persze kint aszalódott a parton, úgy is néztek ki. Haza felé a régi városnegyeden keresztül sétáltam, rengeteg szép régi épület van itt. Este 8-kor hastánc, hát ez sem olyan volt, mint a Zitánál Baján. Kőkemény, pontról-pontra haladtunk a különböző testrészek mozgatásával, folyt rólunk a viz (a bemutató táncos nagyon szépen beszélt, majdnem mindent értettem is). Hazafelé eldöntöttem, hogy nem vacsorázom mert már legalább háromnegyed tiz volt, de ez addig tartott, amig elém nem tették a bolonai spagettit. Ez egy könnyű, gyorsan emészthető kaja, hajrá! Pedig még emlékeztem a tegnap éjszakai rémálmaimra a nehéz gyomrom miatt. De most jót aludta.
5. nap péntek
Az órán különböző népek hangképzéséről beszéltünk, azt gondolom, hogy mi magyarok szerencsések vagyunk, mert olyan az anyanyelvünk, hogy igazából nem jelent gondot egyik nyelv elsajátitása sem (de lehet, hogy ez csak az én vélem ényem, mivel eddig két idegen nyelvet tanultam csak). Szünetben, mint mindig most is a tengerpartra mentem, a hajókikötőbe és néztem a jó kis luxushajókat. Rengetegen gyalogolnak és futnak itt a parton, nekem még erre nem volt érkezésem, annyit megyek enélkül is.
Közben eszembe jutott, hogy miről is akartam irni. Amikor járok a városban minden utcában legalább 2, de inkább 3 gyógyszertárat találok. Beszéltük is Krisztivel, hogy ez milyen meglepő számunkra. Majd megkérdezem a tanárnőt erről is. A másik dolog, pedig a lottó, amit a spanyolok nagyon szeretnek, minden utcasarkon ülnek az árusok és árulják a szelvényeket, kis kézikészülék van velük, amin el is küldik rögtön a választást. Én egy bingó játékon szeretnék részt venni, azt is nagyon szeretik ebben az országban. Nagy termekben ülnek az emberek a szelvények előtt és nézik a számokat, ha valakinek egy sora meg van, akkor kiabál, hogy linea, he pedig meg van az összes, akkor van a bingó!!
Délután strand, olyan jó feküdni a meleg homokban és nézni az embereket, ilyenkor egy kicsit hiányzik a családom, meg persze ti is a barátok!! Vacsora igazi valenciai paella, csirkahússal, rákkal és tintahallal, persze a sok sárga rizs sem hiányozhatott belőle. A vacsorához a szomszédból átjött Max, egy dán fiú (a szemközti lakás is Mabelé, csak ott nem kapnak étkezést a lakók). Sokat beszélgettünk, Mabel mesélt a régi lakóiról humoros történeteket.
Hát ennyi a dolgos hétköznapokról, holnap hétvége és kirándulni megyek egy közeli városba, majd a hétvége után jelentkezem!