Végre elérkezett a hétvége, már majdnem egy hete vagyok itt! Hogy elrepült ez a néhány nap, nem is gondoltam volna. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a program, még otthon szent elhatározásra jutottam, hogy semmi látnivalót nem hagyok ki, nincs fáradság, "most nincs kedvem" és ilyen indokok nem lehetnek. Otthon a spanyol tanárnőmtől kaptam egy utikönyvet kölcsönbe, azt fénymásoltam le és ez alapján fogok utazni. Szóval szombaton Elche. Ez egy kétszázezer lakosú város kb. negyven perc vonatozás Alicantétól délre, közvetlen tengerpartja nincs, de ami hozzá tartozik, az egy érintetlen, homokbuckás, vadregényes part, tele madarakkal. A város pedig a pálmafa-parkjáról hires (bocs de most ezt már le kell irnom, nem találom a hosszú i betűt, lehet hogy nincs is ezen a gépen, ezért irok mindig rövid i-t) amit 2000-ben a világörökség részének nyilvánitottak. A parkot körbesétáltam, ami a táblák szerint három kilóméter volt, kb háromszázezer fa van ebben a parkban és a város különbözó területein, a VII. században kezdték először ide telepiteni a fákat.Van egy különleges része ennek a parknak, amit Huerto del Curának neveznek, hát ezt tényleg kár lett volna kihagyni. Itt a világ minden tájáról vannak pálmák, kaktuszok és egyéb egzotikus növények, tavakkal, csobogókkal. Több órán keresztül sétáltam és nézelódtem, fantasztikus volt! Ha tudok majd képet feltenni, láthatjátok ti is. Egy hét után először találkoztam magyarokkal, itt a parkban, egy fiatal pár Pozsonyból. Jó volt hallani magyar beszédet. Amit még érdemes meglátogatni, az a Santa Maria Bazilika, gyönyörű sötétkék kupolájával. Amikor hazaértem a Petrával is tudtunk skypolni, teljes volt a nap! Gondoltam legyen ez egy buli nap, elmentem a supermercado-ba és vettem két doboz sört és egy kis csokit az este megkoronázásához. Vacsoránál megbeszéltük a lakótársaimmal, hogy másnap Alteába megyünk, végre vannak társaim az utazásnál, két lány és egy fiú.
7. nap vasárnap
Reggel idóben ébredtem (fél kilenc!!), irány a tengerpart edzőcipő, könnyű ruha. Gondoltam kipróbálom a gyaloglást, azt a jó kis ütemeset, amiben ugyanúgy el lehet fáradni, mint a futásban. Nem tudom hány kilómétert tettem meg, nem is ez a lényeg, nagyon jól esett, csak a hullámokra figyeltem és a gondolataim pedig szálldostak össze-vissza. Rengeteg ember fut, gyalogol, sétál a parton, vannak olyan helyek kiképezve, ahol gépeken lehet erősitani, tornázni, midezt a szabad ég alatt a homokban.
Tizenegykor indultunk a túránkra, nem messze a lakástól van a tram (elővárosi vonat) megállója. Utaztunk vagy másfél órát, de az út is nagyon szép volt, végig a tengerparton, amig odaértünk ebbe a csoda városba Alteába. Antik városközpont egy dombon, gyönyörű templommal és kilátással. Szűk fehér utcák, mindenhol virágok, csempével diszitett falak. Délután strandolás az aprókavicsos tengerparton, ebédre calamarit ettem, végre! Sokat beszélgettünk és játszottunk a szavakkal, elmondtunk egy spanyol szót és mindenki a saját nyelvén is elmondta, hát volt nagy nevetés, gondolhatjátok, hogy a magyar szavak mekkora sikert arattak.
Ismét este értünk haza, van két új lány, ma jöttek, hisz vasárnap van. Jövő héten ketten elmennek, cserélődik a társaság, de a legrövidebb időt azt én töltöm itt a három hetemmel. A legtöbben 5-8-12 hétre jönnek, azt mondják ez már olyan időtartam, ami alatt a társalgást jól el lehet sajátitani. Majd következőleg!:)
Most befejezem, mert már megint éjfél lesz, és nem is volt időm nézni a Tudorokat, pedig az Áron feltette nekem a harmadik évadot és imádom. Majd ha lesz valami érdekes, jelentkezem. Mindenkinek csóóók.
